Aszalóiak napja
2007. augusztus 18
Ismét eltelt egy év. Idén immár V. alkalommal került megrendezésre az Aszalón született, illetve onnan elszármazottak napja.
Az ember nem tudja, hogy a sors hová veti életét. A fiatalság, mint a fecske, ha felnő, kirepül a fészkéből. Kinek szerencsés, kinek kevésbé sikeres az élete, de egy a közös minden emberben. Az, hogy mindenki visszavágyik abba a „fészekbe”, ahol született, ahol gyermekkorát, fiatalsága nagy részét töltötte.
Így adott lehetőséget augusztus 18-án Aszaló község önkormányzata kellemes percek eltöltésére, emlékek felidézésére azoknak az embereknek, akik legjobban kötődnek településükhöz.
A nap programja Ökumenikus Istentisztelettel kezdődött a református templomban. Az Istentisztelet végén Árvai Károly polgármester úr köszöntötte a meghívott kedves vendégeket.
Aszaló földje nagyon sok tehetséges embert nevelt föl és engedett útjára. Köztük volt egy kiemelkedően tehetséges festő, aki sajnos már nincs ez élők sorában: Madácsi Béla. Az ő képeiből nyílt kiállítás az igényesen felújított Tájházban. Élete során a festő képeit az amatőr festészeti kiállításokon többször bemutatták különböző városokban, még a fővárosban is. Ezen képei közül településünkön –baráti és rokoni családoknál- mindössze töredékét, 16 db képet sikerült összegyűjteni. Miután a vendégek elfoglalták helyüket a Tájház udvarán, egy rövid életrajz ismertetése után polgármester úr megnyitotta a kiállítást, és invitálta a jelenlévőket a kiállított képek megtekintésére. Köszönetet mondott azoknak az aszalói polgároknak, akik a tulajdonukban lévő képeiket, ha rövid időre is, de kölcsön adták ezen emlékezés időszakára. (A kiállítás szeptember 12-ig megtekinthető).
13.30 perctől ebéd, de előtte köszönetnyilvánítás és díjak átadása következett.
Mint már említettem, Aszaló földje számos tehetséges embert nevelt föl és engedett útjára, Ahhoz viszont, hogy ezek a tehetségek felszínre kerüljenek, gyakorlott és gyermekszerető pedagógusokra van szükség. Két nagyszerű arany diplomás pedagógust köszöntött Árvai Károly polgármester úr, Orosz Györgyné Aranka nénit és Horváth Lászlóné Iduska nénit, akik életük nagy részét hivatásukkal Aszalónak szentelték. Mindkét nyugdíjas pedagógus meleg szívvel gondol vissza az Aszalón eltöltött évekre. Büszkék arra, hogy munkájuk gyümölcseként számos jó szakember, és persze az ő példájukat követve pedagógus növendék került ki kezeik közül.
„Tanító vagyok, magyar tanító.
Másnak nem sokat mond ez a két szó,
De nekem minden. Maga az élet.
Múlt, jelen, jövő. Biztos ígéret arra,
Hogy népem mellett állhatok,
És dolgos embereket formálhatok”
(Szakály Dezső)
2. oldal |